Ahogy teltek a napok egyre inkább gyanakodtunk, hogy valami történik. Minden nap megbeszéltük, hogy semmi gond, ha mégis megjönne, akkor is minden rendben van. De azért imádkoztunk, állhatatosan, elfogadva Isten akaratát. Megbeszéltük, hogy amennyiben a hétvégéig nem jön meg, akkor a következő héten csinálunk egy tesztet. Elkezdtem óvatosan utánaolvasgatni a terhesség jeleinek, meg hogy mikortól érdemes tesztet csinálni, persze úgy, hogy a google-barátunk nehogy megneszelje a dolgot, és véletlenül bármit posztoljon bárhová. 

Pénteken történt egy furcsa dolog. A munkahelyemen odajött valaki hozzám, és megkérdezte, hogy gratulálhat-e. Nem értettem  először, hogy mire gondol, aztán azt  mondta, hogy milyen szép ez a kis felső, és ő arra gondolt, hogy... Bevallom nem igazán tudtam hirtelen mit kezdeni a helyzettel. Látta zavaromat, és azt mondta, hogy ő nagyon szurkol nekem. Be kell vallani elég furcsa volt ez a jelenség. Nem is sejtette, hogy hamarosan biztosan tudnék igent mondani a kérdésére. :D

Amikor már 7 napot késett, akkor nem bírtuk tovább és vettem egy tesztet, zavartan mentem be a patikába, mint aki valami rosszat csinált. Furcsa érzés volt. A hölgy kedvesen megkérdezte, hogy tegye-e zacskóba, magamban kicsit felháborodtam, hogy ez kérdés?!

Hazajöttünk és izgatottan, kicsit félénken belepisiltem egy műanyagpohárba. Hogy lehet, hogy ennyi idős vagyok, és sohasem kellett még vizeletvizsgálatra mennem? De ez most teljesen mindegy. Elolvastuk a tájékoztatót, és 5 másodpercig beletartani, majd 5 perc várakozás… Mi van, ha nem jó a teszt vagy a bizonyos „nem értelmezhető az eredményt” mutatja. Előfordul, hogy vetélés után még mindig termelődik benned az az anyag, ami alapján megállapítja, hogy terhes vagy, de igazából már nem is vagy az… Istenem annyi kérdés… Te tudod a választ! És letelt az 5 perc. Két egyértelmű csík… Ami azt jelenti, hogy pozitív! Hogy mi? Igen, babát várunk. :)

Felfoghatatlan érzés volt, a sírás és a nevetés váltakozott bennem. És valami csodálatos dolgot láttam meg a férjem szemében. A reményt, a büszkeséget, a hálát egy pici féltéssel keveredve.

Igyekeztünk lenyugtatni magunkat, én azt mondogattam, hogy akkor válik biztossá, ha egy orvos is megállapította, hogy várandós vagyok. De innen már nem volt megállás. :)

Megosztás a facebookon