Elkezdett fájdogálni a hasam. Olyan furcsa feszítő érzés volt, ami szinte minden napomat végigkísérte. Hála a google-nek nem ijedtem meg tőle, mert azt írták, hogy ez nagyon gyakori tünet, hiszen a méhnek fel kell készülnie, hogy hamarosan sok változáson fog keresztülmenni. 

Hát jöjjön a következő dilemma. Ki legyen a nőgyógyászom? Magán vagy állami? Még az esküvő előtt igyekeztem megkérdezni a barátaimat, hogy tudnak-e jó nőgyógyászt ajánlani, de nem igazán kaptam jó ajánlást. A férjemmel gondolkodtunk, hogy mi legyen, de aztán ő, mint a családunk feje a kezébe vette az irányítást és keresett a lakóhelyünkhöz közel egy magánorvosi centrumot. Szimpatikusnak tűnik, közel van, az árak sem súlyosabbak mint más magánorvosnál, akkor próbáljuk meg.

De lássuk csak, miért is olyan nehéz számomra ez a kérdés? Kamaszkoromban voltam utoljára nőgyógyásznál, és nem kellemes emlékeket gyűjtöttem akkor magamba össze. A megalázottság érzése volt a legerősebb, ami bennem maradt, és azóta is mindig, ha azt a szót hallom, hogy nőgyógyász görcsbe rándul a gyomrom. Így a rendelő honlapján elkezdtem nézegetni a nőgyógyászok képeit. Mit is mondtak? A nők túl durvák. Neki olyan furcsa az arca, neki a rendelési ideje nagyon nem hozható összhangba a munkámmal… Nem szeretek ránézésre döntést hozni, de most ez történt. Kiválasztottam a legszimpatikusabbat, és bejelentkeztünk hozzá.

Olyan voltam az időpont előtt mint, akit a mészárszékre visznek. Bármire elcseréltem volna ezt a látogatást, de nem volt menekvés. Az erős férfi az oldalamon állt fogta a kezem, és azt mondta, hogy a baba érdeke. Ha nem lesz szimpatikus, akkor többször nem megyünk hozzá.

Végül behívtak. Szimpatikus arc fogadott, meleg kézfogás. Elmondtam a szorongásomat, meg hogy nyáron mentem férjhez, csináltunk egy tesztet és pozitív lett. Majd elhangzott a rémisztő: „Vetkőzzön le, de csak alulról!” - mondat. Uram, kérlek segíts meg! - sóhaj hangzott az én számból.

Megvizsgált, majd ultrahang, amire nem számítottam, hogy nem a hason tologatós cuki, hanem egy másik fajta…

De túléltem. Nagyon bíztató, de még pici, két hét múlva jöjjek vissza, akkor már lesz szívhangja, és hivatalosan onnan számít életképesnek. Azért nyomtat egy fotót. Számomra nem ismerhető fel rajta semmi, de azért örülök neki.

Néhány kérdés: Mit szedek? Allergiagyógyszert és elkezdtem az Elevit terhesség előtti és első trimeszterre ajánlott tablettát szedni. Az jó. Azt javasolja, hogy szedjek még folsavat, hogy elkerüljük a velőcsőzáródási rendellenességet. Igen, de azt olvastam, hogy túl sok a 3 mg egy napra. És az orvos erre a mondatra felcsattan, nem nagyon, de érezhetően. Azt mondja, hogy nem szabad a google-ről tájékozódni, és neki ez bizalmatlanságot tükröz. Hohó… nem gondoltam, hogy ilyen hatása lesz, háttérbe húzódok, de azért nem veszíti el a teljes szimpátiámat.

Bejelentkezünk a következő időpontra, és örülünk a képnek. Túléltem az első alkalmat. Hála Istennek!

Megosztás a facebookon